Megnéztük a Harry Potter drónshow-t Londonban – ilyen volt
Augusztus 1-jén megnéztük a Harry Potter drónshow-t Londonban, a Kempton Park Racecourse-on. Mivel ez Londonban egyszeri alkalom volt, ez most nem igazán útmutató lesz, inkább egy élménybeszámoló arról, milyen volt rajongóként látni a varázsvilágot az égen.
A helyszínt könnyű volt megtalálni, bár London központjához képest elég kint van. Mi másfél órával korábban érkeztünk, mert szerettünk volna időben odaérni, és jó helyet találni. Ez végül nem is volt túlzás: érkezési sorrendben lehetett leülni, és mire odaértünk, már alig volt hely. Látszott, hogy sokan komolyan vették a dolgot.
A várakozásnak megvolt a maga hangulata. Szóltak a Harry Potter-zenék, volt merch pult, lehetett enni-inni, és nagyon sokan talárban vagy Harry Potteres ruhában érkeztek (ahogy mi is). Ez sokat hozzátett az élményhez, mert nem csak egy sima esti programnak érződött, hanem tényleg volt egy közös rajongói hangulata.
Maga a show bruttó egy órás volt, de ebben benne volt egy körülbelül negyedórás szünet is, amíg a drónokat tölteni kellett. Emiatt összességében kicsit rövidnek érződött, főleg úgy, hogy előtte ennyit vártunk. Szívesen maradtunk volna még egy kicsit tovább ebben a hangulatban.
Ami viszont a levegőben történt, az tényleg látványos volt. A drónokkal kirajzolt jelenetek és motívumok szépen felismerhetőek voltak, ment alattuk a zene, néhol élőzene is volt, máshol pedig filmes hangrészletek kísérték a látványt. Nem az volt az érzésünk, hogy csak random „HP-s formák” jelennek meg az égen, hanem tényleg követhető volt, melyik jelenetre utalnak.
Még a kezdés előtt mindenki választhatott egy házak szerinti világítós karkötőt, ami a show bizonyos részein más-más színben villant fel, így a közönség is kicsit a látvány részévé vált.
A kedvenc részeink azok voltak, amikor szereplők jelentek meg. Előzetesen nem gondoltuk volna, hogy arcokat ennyire jól meg lehet jeleníteni drónokkal, de meglepően részletesek és felismerhetőek voltak.
Az időjárással is szerencsénk volt: pont (majdnem) telihold volt a háttérben. Az egyik sötétebb, vérfarkasos hangulatú résznél ez különösen jól jött ki, szinte olyan volt, mintha direkt így tervezték volna. És persze Alan Rickman hangja. Piton nagy kedvencünk, úgyhogy amikor megszólalt, az azért még mindig libabőr.
Praktikus szempontból az is jól működött, hogy mivel minden az égen történt, nem igazán számított, ki ül előttünk. Nem kellett azon aggódni, hogy valaki kitakarja a lényeget, mert a show-t tényleg mindenki látta. Az árak viszont londoni árak voltak, ezen nem nagyon volt mit szépíteni.
Összességében látványos, szórakoztató és nosztalgikus program volt. Családdal, gyerekekkel azért már elég húzós lehet árban, de egyszeri élménynek nem rossz. Nem csak azoknak lehet érdekes, akik nagyon nagy Harry Potter-rajongók, hanem azoknak is, akiket maga a drónshow-technika és a látvány érdekel. A Harry Potter-nosztalgia viszont nyilván sokat hozzátesz.
Nekünk egyszer megérte. Nem mondanánk, hogy újra és újra elmennénk rá, és a hosszához képest kicsit kevésnek érződött, de volt benne pár olyan pillanat, ami miatt örülünk, hogy láttuk. Talárok, filmzenék, ismerős jelenetek az égen, telihold a háttérben — nem volt tökéletes, de jó élmény volt.